Ken Follett: Az idok vegezeteig

Ken Follett megirta legsikeresebb konyve folytatasat. A kerdes hogy hozza-e az elozo szinvonalat?

Pro: nem egynapos olvasmany, bestseller-hez kepest ertekelendo tortenelmi huseg

Kontra: hosszu, sokat ismetel

Osszefoglalas: A katedralis jo konyv. Nem szepirodalom, nem is annak keszult, de kellemes kikapcsolodast nyujt azon a par delutanon, amit raszanunk. Hozza azokat a kliseket, amiket egy ebben a korban jatszodo konyvtol elvarunk, vannak benne sikamlos reszek, amiktol jobban eladhatova valik a konyv, es meg csak veletlenul sem eroszakol rank olyan tudasanyagot, amit egy atlagos olvaso mar nem tudna kezelni. Olvastatja magat, szorakoztat, neha megrokonyodest kelt, de nem kell amiatt aggodni, hogy almatlan ejszakakat okoz. Ponyva, a szo jo ertelmeben, ami akarki akarmit mond, jol jon a nyari esteken, amikor a melegtol lehetetlen aludni. Sok orszagban sokmillio peldanyban eladtak, gondolom Follett is egesz jol eleldegel(t) belole, a spin-off-ok is hoztak valamennyit a konyhara (pl. ez), szoval igazi sikertortenet. Talan tul sikeres is, mert az iro ugy gondolta, hogy lerangat meg egy (-ket) zsiros bort rola.

Ugyanazok a szelek

Az Idok vegezeteig 200 evvel a Katedralis-ban leirt cselekmenyek utan jatszodik: a katedralis all, Kingsbridge viragzik, de mar latszodnak a romlas elso felre nem ismerheto jelei. A katedralist iranyito baratok maradisaga miatt a varos lemaradni latszik a konkures Shiring mogott, a varosi gilda (helyi mesteremberek elit klubja) tehetetlenul vergodik beklyoiban. A varos eloljaroja, Edmund, a gyapjukereskedo hiaba probalja felfuttatni feltunoen ertelmes Caris lanyaval a piacot, a katedralist iranyito egyhaziak (Anthony, majd kesobb utodja) mindig keresztbetesznek nekik. ekozben Jack epitomester kesei leszarmazottai (amugy erdekes modon Edmund csaladja is ebbe a csoportba tartozik) mas bajokkal vannak megaldva: letaszittatnak nemesi tronjukrol, es a vilagi rangletra aljarol kell magukat ujra feldolgozniuk. Az ertelmes Merthin asztalos[per]mesterember palyat kapja jussul, mig occse, az eroszakos es erosen korlatolt Ralph a nemesseg letrajan probal tobb-kevesebb sikerrel felkapaszkodni. Harmadik szalkent ott van a kozeli Wileigh-bol Gwenda, aki a napszamos parasztok keseru mindennapjait eli, es epekedve vagyik Wulfric utan, aki termeszetesen masik lanyba/nobe szerelmes. Aztan a szereplok utjai tobb soron is osszefonodnak a tortenet 1000 oldalas folyama alatt, hogy aztan a vegen minden szepen letisztazodjon, ahogy azt elvarjuk.

2D

Mint azt a bevezetoben irtam, Follett-et nem az Umberto Eco-t megszegyenito tudomanyos megalapozottsaga miatt szerettuk meg anno. Nincsenek itt sem nagyon meglepo fordulatok, elmelkedo szerzetesek, mely karakter-rajzok. A lenyeg az intrikakon es a cselekmenyszovesen van, ami neha brazil szappanoperakat megszegyenito modon csavarog ide-oda, valahogy ugy, mint amikor az agyhalott sogor elokerul egy eskuvon, csakhogy leleplezze az oromanya 6 evvel ezelotti uzelmeit a portassal, aki nem mellesleg a volegeny apjanak volt szobatarsanak a gyontatopapja. A szereplok egyertelmuen elkunonulnek jokra es rosszakra, es mindig, amikor azt hinnenk, hogy a jok gyoznek, jonnek a rosszak, es mar "csakazertis" keresztbe tesznek nekik. Ez a gyakorlatban megszamlalhatatlanul sok cloffhanger-t eredmenyez, ami kb. azt jelenti, amikor egy fejezet vegen valami varatlan fordulat tortenik, de csak az utolso mondattal utal ra (mint az emlitett agyhalott-as tortenet). Ez egy ideig szorakoztato, de a vegen hozzaszokunk, es amikor az otszazadik oldal kornyeken azt olvassuk, hogy a gyapjuvasar felfutott, ez-meg-az megepult, ujra elkezdtek remenykedni az emberek, akkor mar sejtjuk, hogy kethajtasnyira ott lesz valami, ami keresztulhuzza az egeszet. Megszokotta, hovatovabb unalmassa valik, es mar varjuk, hogy mikor lesz vege az egesz kalvarianak.

A karakterek sem segitenek; a jok jok, a rosszak rosszak, fejlodni nem fejlodnek, az okos es ketkedo Caris a konyv elejetol a vegeig ugyanugy viselkedik, ahogy az ugyes es tehetseges Merthin is. Ralph vegig bosszuszomjas es agressziv, Godwyn es Philemon pedig sunyi es torteto. Mindenkinek megvan a helye, igy mikor rajuk koncentral a tortenet tudjuk, hogy mire szamithatunk. A fordulatok is inkabb felfordulatok, pillanatnyi fellelegzesek a csavarok erdejebol. 700 oldal utan azt kivanjuk, hogy barcsak az osszes karakter meghalna a pestisben, akkor sem lenne kar.

Borura deru

Persze a sok felszinesseg nem art akkor, ha nem is titkolt cel az atlagolvaso elbuvolese. Itt legalabb nincsen Coelhoi patosz, alszentseg, minden koszos, maradi es autentikusan sotet-kozepkori. Az erotikus jelenetek nem olyan obszcenek, mint az ugyanazon a neven futo, de mas szerzotol szarmazo Katedralis cimu scifi-ben, a kinzasok szinten csak mutatoban jelennek meg, csupan annyi ideig, ami meg nem riaszto. Ha az ember elmerul benne, akkor tenyleg arra eszmelunk, hogy eltelt x ora, es elolvastunk 150 oldalt. Nem terhel felesleges gondolatokkal, ami neha aldasos, es ami szamomra peldaul eppen idealis volt, leven van eleg dolog, ami miatt aggodnom kell, nem hianyzik meg, hogy egy konyvon torjem a fejem egesz este. Az etelek leirasat kifejezetten elvezetes olvasni, mindenki hig sort es vizezett bort iszik, heti heti/havi rendszeressegel furdik. Szinte erezzuk az ispotany buzet, halljuk a kocsma zajait, latjuk a foldeken robotolo parasztokat. Ez pedig jo.

Nem egynapos egynapos kaland

Nyilvanvaloan elerte celjat a konyvvel Ken baratunk: bestseller folytatast irt egy bestseller konyvnek. Termeszetesen ez a tortenet magaban nem lenne akkora siker, mint igy, de kenyelmesen ellaviroz a Katedralis farvizen. Pont az, amit vartunk tole; habkonnyu nyaresti kikapcsolodas, elvezheto regeny, kiszamithato tortenet happy-enddel. Ha pedig ezek utan ugy erezzuk, hogy meg mindig nem volt eleg Kingsbridge-bol, akkor jo hirem van: 2014-ben jon a folytatas. Ezt olvashatjuk az idok vegezeteig.